A fiatalok általában azt mondják, hogy elsősorban a klímaváltozás miatt aggódnak. Okoz a felmelegedés rezilienciaproblémákat a fiataloknál?
Mindig is voltak szörnyű dolgok. Az én időmben a világvége az atomháború volt. Tehát mindig is voltak világvége-fenyegetések. De miben más a klímaváltozás? Azt hiszem, abban hogy ennek a veszélynek folyamatosan ki vagyunk téve. Az azonban nem megoldás, hogy azt hazudjuk nekik, nincs klímaváltozás, és letagadjuk vagy ignoráljuk a problémát. Azzal csak olajat öntünk a tűzre. Az a lényeg, hogy mutassuk meg, mi is tehetünk a klímaváltozás ellen, nem vagyunk tehetetlenek. Vehet a család energiatakarékos villanykörtéket, lecserélhetjük az autót elektromosra, mehetünk közösen demonstrálni.
A lényeg, hogy ne a tehetetlenség érzését erősítsük, hanem mutassuk meg, hogy tehetünk mi magunk is az ügyben valamit.
Rámutathatunk, hogy reményteljesen változik a világ az új energiahordozók felé, s hogy ők maguk lehetnek környezetjogászok, aktivisták, dolgozhatnak maguk is ezen a területen. Ha segítesz nekik céltudatosnak és önállónak lenni, nem lesz bennük szorongás. És egy kormány is tehet a klímaváltozás ellen, amit aztán bemutathat a választóknak.
Összességében tehát elsősorban a szülők felelősek a reziliens gyermekek neveléséért?
A mentálhigiénés válság oka nem minden létező rossz, aminek a gyerekek ki vannak téve, bár ez is hatást gyakorol rájuk.
A mentálhigiénés válság azért van, mert törékeny gyerekeket nevelünk.
És nem kommunikálunk velük nyíltan arról, hogy mi történik a világban, és nem ítélkezésmentesen dolgozzuk fel az élményeket velük. Bizalmas viszonyban kellene lennünk a kamasz gyermekeinkkel. És akkor mondhatnánk nekik azt, hogy oké, beszéltek neked az iskolában a szexről, de talán én jobban tudok válaszolni a kérdéseidre, mint a tanárok. Az iskolák Amerikában egyre inkább megkerülik a szülőket, mert féltik a gyerekek érzelmi jólétét. Ezzel azonban megkerülik azt az egy vagy két embert az életükben, akik segíteni fognak nekik abban, hogy elfogadják őket, és jól érezzék magukat a világban. Ha jól lefektetted az alapokat, ha jelen voltál az első években, ha érzelmi biztonságban érezték magukat, akkor még mindig te vagy a legnagyobb hatással rájuk, amikor már fiatalok. De ha elfoglalt voltál, mert csak dolgoztál, és napközibe adtad őket, akkor nem lesz a gyerekeiddel ilyen jó kapcsolatod. Az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatot teremts velük, ha bensőséges a viszonyod a gyermekeiddel, ha közel állsz hozzájuk. Nem lehetsz közel a gyerekeidhez, ha már egészen kicsi korukban rákényszeríted őket, hogy legyenek nagyon önállóak és nagyon függetlenek, mert akkor nem fognak hozzád fordulni, amikor szükségük lenne rád. Az alapoktól, az első évektől ott kell lenni, és segíteni kell nekik megérteni a világot.
Erica Komisar pszichoanalitikus, szülőcoach, klinikai szociális munkás és író harminc éve praktizál, elsődleges szakterülete a szorongás és depresszió. A Georgetown és Columbia Egyetemen végzett, tagja a New York-i Freud Társaságnak. Amerikai tévéadók rendszeres kommentátora; a Wall Street Journal, a Washington Post és más lapok rendszeres szerzője. Kötetei: Being There: Why Prioritizing Motherhood in the First Three Years Matters (Ott lenni: miért számít, hogy az első három évben az anyaság legyen az első, 2017); és Chicken Little The Sky Isn’t Falling: Raising Resilient Adolescents in the New Age of Anxieties (Kiscsibe, nem szakad le az ég: hogyan neveljünk reziliens kamaszokat a szorongás új korszakában, 2021). New Yorkban él férjével, Jordan Kassalow-val, akivel három gyermeket neveltek fel.